A legelső szállóvendégem két fiatal francia srác volt. Ő bennük csak az a különleges, hogy az elsők voltak.

Nagyon hasonlítottak a Couchsurfing-es tapasztalataimra és voltaképp azért is nem féltem belevágni magába az Airbnb host-létbe, mert úgy gondoltam, hogy ez gyakorlatilag ugyanaz lesz, csak pénzért. Hátizsákkal érkeztek, egész nap várost néztek és csak aludni jártak haza. Nagyon olcsón szálltak meg, mert akkor még nem ismertem a rendszert. Úgy kalkuláltam ugyanis, hogy ha kapok naponta 5000 Ft-ot, akkor az már havonta 150 és az addigi havi 90-hez képest ez már igen jó üzlet egyetlen szobáért!

Ekkor még azt sem tudtam, hogy egy gombnyomás beállítani, hogy ha többen érkeznek, akkor többet is fizessenek.

De azt sem, hogy az ilyen turistából lesz hosszútávon a legkevesebb. Illetve ez nem igaz, mert jönnek ilyenek is, de főleg a korosztály nagyon nem a fiatalság lesz. Legalábbis nem olyan arányban, mint a Couchsurfing esetén.

Náluk tanultam meg aztán azt is, hogy nem jó dolog túl olcsón adni a szobát.

Amikor ugyanis lecsaptak rá, egy fél nap alatt betelt a júliusom fele, amiből megértettem, hogy jobb lenne növelnem az árat. Pár nappal később aztán egy orosz pár jött és bár én lúzernek éreztem őket, hogy olyan drágán kivették a szobát (eddigre már 3x emeltem és megtaláltam a "plusz fő plusz pénz" opciót, így már duplájáért vettek ki egyetlen éjszakát, mint a franciák), ők odáig voltak, hogy milyen mázlisták, hogy ilyen olcsón ilyen klassz helyet találtak! Nagyon szép ajánlást írtak rólam és elláttak tippekkel hogyan tehetném vonzóbbá a hirdetésemet.

Ehhez képest a franciák még csak referenciát sem hagytak.

Akkor ennek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, de idővel megtapasztaltam, hogy akik nagyon olcsón jutnak hozzá a szobához, többnyire hálátlanok, de legalábbis egy "Köszönöm"-re sem futja nyilvánosan, vagy pedig rettentő kritikusak és elvárják, hogy a pénzükért ilyen-olyan klassz szolgáltatást kapjanak. Ezért már ösztönösen görcsbe rándul a gyomrom, ha meglátom, hogy egy keleti szomszédtól, vagy magyartól(!) jön egy foglalás...

Akik viszont megfizették az árát, azok többnyire hálásak és kedvesek.

Ez az oka, hogy már van egy lélektani árhatár, ami alá szinte soha nem megyek le. Szinte soha. De itt meg képbe jön a szezonalitás és már ezerszer jobban megértem a vendéglátóhelyeket, amelyek változtatgatják az áraikat az ünnepeknek megfelelően például.

Az árazás a mai napig az egyik legnehezebb ebben az egész ügyletben és még most is sokat kell sakkozni vele...