Első potenciális egyiptomi vendégem a Karácsony előtti 5 napra jelentkezett be és még levélben rögtön azzal indított, hogy megkérdezte: adok-e törülközőt és köntöst a szobához? ... Köntöst?!?

Az Airbnb alapvetése, hogy nyitottnak kell lennünk más kultúrák irányába, úgyhogy gyorsan túlléptem a meglepettségen és megírtam, hogy mi a módi, de éreztem, hogy ez a vendég nem lesz egyszerű.

És akkor megérkezett vasárnap koradélután a lakásomba egy kinyalt, elegáns egyiptomi üzletember, zsír új gurulós bőrönddel, öltönyben. Azzal nyitott, hogy adott egy nagy doboz Lindt csokit a kedves fogadásért.

Ekkor már biztos voltam benne, hogy nem lesz egyszerű a dolog, itt nem egy sima turistáról van szó és az egész figura eléggé tájidegennek tűnt az én kis otthonosan egyszerű lakásomban...

Mikor megmutattam neki, hogy hogyan lehet a külön bejáraton át bemenni a szobájába meg figyelmeztettem, hogy a konyhában a leggyengébb a Wifi (de ott is van! csak gyengébb a jel a lichthof miatt), valami átsuhant az arcán.

Budapesten már nem először járt, de ekkor végre pihenni jött. Az volt a terve, hogy majd indít egy kis turisztikai vállalkozást és eddig leginkább tárgyalgatott itt, de most élvezné is, amit a város adhat. Idefelé taxival jött (amikor is a sofőr masszívan átverte, mert a Keletiből közel negyed óra alatt és sokezer Forintért hozta el - világítottam rá, de ezen csak nevetett). Kérte, hogy ne mutogassak neki térképeket, ő nagyon rossz a tájékozódásban, majd megy mindenhova taxival... Arra gondolt, hogy elmehetnénk fürdőbe együtt, vinne éttermekbe, cserébe én meg guide-olhatnám a városban... De ha esetleg nem érek rá, viszont tudok ajánlani egy barátot, akkor ő is. Nem kéri ám ingyen, szívesen fizet is érte, az anyagiak nem jelentenek problémát! Ekkor mondtam neki, hogy elgondolkozom a "kedves ajánlaton", viszont én most lassan lépnék lefele, mert karácsonyozunk a barátnőimmel... Na erre már abszolút elszomorodott: kifejtette, hogy azt hitte, hogy már első este együtt vacsorázunk!

Nem szoktam félni a vendégeimtől, de Évinek és Julinak ezek után azonnal szóltam, hogy nagyon jó lenne, ha valamelyikük hozzám költözne erre a hétre, de legalábbis az első estére mert valahogy elkezdtem tartani attól, hogy ebből mi lesz? Egyszerűen rossz érzést keltett az egész ember, talán leginkább az a hozzáállása, hogy pénzért mindent megkaphat.

Félnem mondjuk nem sokáig kellett, mert ahogy a Slow Foodiez-ban (Évi kedvenc étterme) csevegtünk, jött egy üzenet Jamaltól, hogy ne haragudjak, de úgy döntött inkább elmegy egy hotelba, már foglalt is szobát. Megírta melyik étteremben vacsorázik éppen és azt mondta, hogy amint végeztem írjak, visszataxizik és szívesen megvár majd a lakásban, hogy személyesen adja vissza a kulcsokat.

Néztem egy nagyot és teljesen zavarban mentem haza.

Otthon aztán azt mondta, hogy végiggondolta a dolgot és úgy látja, ez az Airbnb nem neki való. Ő másképp képzelte el a lakásomat: azt hitte lesz benne egy nappali(!) és abból nyílnak a szobák. Itt nem tud tárgyalópartnert fogadni(!), furcsa neki, hogy a konyhán át kell bemennie a szobájába és azt is látja, hogy én nem vagyok olyan ráérős, hogy idegenvezessem a szabadidejében... Nagyon kedves vagyok, gyönyörű a mosolyom és persze nagyon örül, hogy megismert, de neki ez lett volna az első Airbnb-s élménye és nagyon érdekelte, mert rengeteg pozitív dolgot hallott róla, de inkább mégsem szeretné kipróbálni.

Egyszerre lettem megkönnyebbült, meglepett és csalódott.

Ha ugyanis valaki lemondja a szállást, akkor a 24 órán belüli napok árát megkapom, de a többit bukom és utolsó pillanatban azért nem egyszerű új szállóvendéget szerezni. De ilyet például még soha senki nem mondott, hogy bizarr neki a vendégszobába jutás.

Látta, hogy megdöbbentem, ezért elkezdte oldani azzal a helyzetet, hogy ha szeretném, megteheti, hogy még aznap éjszakára marad és csak másnap költözik el: mit gondolok? Én meg mondtam neki, hogy nem fogom kérlelni, hogy maradjon: ha nem tetszik neki a lakás, akkor nyugodtan mehet hotelba (főleg, hogy már lefoglalta), de a szobája is le van foglalva, szóval maradhat itt is. Ez egyáltalán nem az én döntésem!

Úgy döntött tehát, hogy elmegy. Egy négycsillagos hotelban szállt meg a Körúton.

Abban maradtunk, hogy legalább lett egy helyi ismerőse és ennek megfelelően még írogatott rám többször is a héten. Mikor például panaszkodott, hogy az összes híres fürdő foglalt, akkor elszórakoztam vele, hogy kerestem neki egy olyat, amiben volt még hely (Veli Bej, a Császár Hotelban), le is boltoltam a recepciós sráccal, hogy félretesz egy jegyet. Jamal felajánlotta, hogy meghív engem is és utána elmehetnénk vacsorázni oda, ahova csak szeretném, de valahogy nem volt kedvem...

Ki érti ezt? :-)