Advent idején felemeltem az áraimat a hétvégékre, mert arra számítottam, hogy a pangós november után decemberben majd megélénkül a forgalom. Ez a terv nem teljesen jött be, de az tény, hogy az első szombatot rögtön lefoglalta egy négy fős család: papa, mama, két gyermekük meg egy kutya.

Nem tűntek olyanoknak, akiket csak az olcsó ár motivált (mert négy főre azért így is nagyon jó áron maradt a szobám), inkább a kutya behozhatósága lehetett vonzó számukra, mindenesetre lazák voltak, viccesek, kedvesek. Két tinédzser gyermeküket elbűvölte a nagy belmagasság és boldogan vették birtokba a szobát.

A helyzet az, hogy a vendégszoba valóban alkalmas négy fő befogadására, hisz tartalmaz egy dupla ágyat, meg egy dupla ággyá alakítható kanapét, de az a dupla ágy a legolcsóbb IKEA modell a katgóriájában és eddigre már elérte a 6 éves kort és megszaporodtak vele a "balesetek". Még anno Katrin vette egy olyan megegyezés keretében, hogy a lakbérből levonjuk részleteiben az árát, mert itthagyja ajándékba, ha kiköltözik. Már akkor volt vele baja, hisz a középső gerendája helyből eltört egy ágyra huppanásnál, de miután ki lett cserélve szépen szuperált az ágy. Viszont talán már az utolsó lakótársaimnál is megtörtént, de az újabb rendszeres használatok során viszont egyre gyakrabban, hogy a középső gerenda kifordult, minek következtében az ágy egyik fele a rajta tartózkodó ember alatt kvázi beszakadt.

Egyszer tüzetesen átvizsgáltam a szerkezetet és arra jutottam, hogy a gerendát tartó fémlapocskák lazultak ki és az egyik házban lakó ezermesterrel megreparáltuk kicsit, de a helyzet az, hogy a lényegen nem változtatott: kevesebbszer ugyan, de ilyen balesetecskék időről időre megtörténtek.

Tudtam, hogy illene tennem a dolog ellen valamit, de azért nyáron sok minden érdekelt, csak IKEÁs körök nem, ősszel meg programoztam minden pillanatomban, úgyhogy egyszerűbb volt úgy kezelni a helyzetet, hogy mindig a kihúzott kanapén ágyaztam meg, ha csak kettő, vagy egy ember érkezett. A kedves vendégnek azt mondtam, hogy "alhat a másik ágyon is, ha akar, de szerintem a kanapé kényelmesebb" és ezt kivétel nékül mindenki elfogadta. A csupasz ágy kapott egy letakarós lepedőt, a vendégeknek jó volt kipakolni a cuccokat rá és gyakorlatilag hónapokig el lehetett lavírozni így különösebb konfliktusok nélkül.

Persze történt egy-két eset, de olyankor vicces volt látni-hallani, hogy az emberek kicsit szégyellik bevallani, hogy éjszaka összeomlott alattuk az ágy, ezért kitaláltak valami áthidaló megoldást az alvás megoldására, majd másnap csendben távoztak. Miután lapítottak ezerrel, nyilván az ajánlásban sem tettek említést róla, hogy a pehely súlyuk alatt még egy IKEÁs fekhely sem bírta a terhelést, mindössze egy francia lány tett említést róla, hogy "valami gond van szerinte az ágyammal és csak az én érdekemben szól, hogy tudjak róla", de különben a dolog gyakorlati oldalát ő is elintézte azzal, hogy átköltözött a mamájával egy ágyba, a kihúzott kanapéra.

Az nem volt törvényszerű egyébként, hogy az ágy összeomlik, kellett hozzá valami mechanikai behatás is, pl egyenetlen terhelés, vagy erősebb megmozdítás. Ha például valaki egyedül feküdt benne, de a közepén, szinte biztos, hogy nem történt semmi, meg ha két könnyebb és nyugodtabb ember, akkor sem.

Szóval engem semmi nem sürgetett igazán, egészen addig, míg meg nem érkezett ez az osztrák család...

Megérkeztek, becuccoltak, felosztották maguk közt az ágyakat (= a gyerekek lestoppolták a kanapét), kértek egy vizestálkát a kutyusnak, nap közben várost néztek, este vacsorázni mentek, éjjel pedig nyugovóra tértek. Volna.

Igyekeztem leoltani a villanyomat minél korábban, hogy úgy tűnjék, mintha aludnék, de olyan 11 magasságában jött az ismerős robaj... amit kuncogás követett! A gyerekek feletébb jól szórakoztak, hogy a szüleik alatt összeomlott az ágy. Én kevésbé jól szórakoztam (bár bevallom, azért röhögtem picit némán és halkan a paplan alatt), mert azért mégiscsak kínos a dolog, de azt is gyorsan lematekoztam, hogy semmi értelme átkopognom, hogy van-e valami gond, mert úgysem lehet már megoldani SOS a helyzetet.

A családi mulatság után volt némi mozgás, de úgy tűnt, mintha rendezték volna soraikat. Tetszett, hogy vidáman fogták fel a helyzetet, reméltem hogy ebből majd egy vicces családi sztori marad csak, egyben azt is, hogy talán a továbbiakban óvatosan használják majd az ágyat.

Nos a legutóbbi dolog nem jött be.

A következő beszakadásnál már fel lett gyújtva a villany, hallottam, ahogy szétkapják az ágyat, kevesebb volt a nevetgélés (bár azért megint volt) és volt némi ezermesteri munkálat is. Őszintén reméltem, hogy talán ezzel megoldották az ágy-kérdést, de aztán valamikor kora reggel újra sikeresen összeomlott az ágy.

Ez már szerintem sem volt vicces, és számítottam rá, hogy ők már biztos szóvá fogják tenni, csak azt nem tudtam vajon hogyan?

Az Apuka lépett a tettek mezejére és mondta, hogy volt némi problémájuk az ággyal este, talán hallottam is, mire igyekeztem a legártatlanabb és kíváncsibb képemet felvenni és nagyon érdeklődőnek mutatkozni, hogy mi lehetett az? Nagyon tetszett, hogy találtak megoldást a problémára (papírokat tuszkoltak a középső ágyláb alá, ami segített benne, hogy ne csúszkáljon), sűrűn elnézéseket kértem, hogy megesett velük ez a baleset és felajánlottam, hogy visszafizetem a pénzt, amit az éjszakáért fizettek. Mondták persze, hogy nem kell - külön az apuka is, meg az anyuka is, és hogy annyit viszont elfogadnának, hogy vigyázzak a kutyusukra vasárnap nap közben, amit meg is tettem. De azért amikor küldtem egy üzenetet a mamának airbnb-n, hogy tényleg szeretném kifizetni az éjszakájuk árát, akkor azért elküldte a bankszámlaszámát.

Én pedig vissza is utaltam az általuk fizetett összeget (sőt, még többet is, hogy azt is megkapják, amit az airbnb lesrófolt tőlük) és felfogtam az esetet egy nagy felkiáltójelnek, hogy AZONNAL rendezzem a helyzetet. December végére ugyanis volt egy újabb 3 fős foglalásom, mégpedig 3 éjszakára, éjszakánként több pénzért, mint amibe az új ágykeret került... Abban az esetben nem engedhettem meg magamnak egy ilyen piti malőr előfordulását és szerencsére eddigre pont véget ért a szoftver suli is, szóval meg tudtam úszni a kegyetlen karácsonyi heringezést az IKEÁban. Olyan jó időben mentem el, hogy még karácsonyfát is ott szereztem be, meg egy csomó apró kis frinc-francot, de mondjuk az ágykeretet végül pont nem, mert olyan nagy volt hosszra és súlyra, hogy azt nem lehet ám hazametróztatni, a házhozszállítás viszont drágább lett volna, mint maga a termék. Szóval megkértem Anyut, hogy menjen el érte ő kocsival, aztán át is hozta én meg Karácsonykor legóztam vele egy rendeset, de kész lett és szép lett és azóta semmi panasz, sőt by default ott ágyazok meg és a kanapét már ki sem húzom, csak ha valóban több vendég érkezik, mint kettő.

A család meg cuki volt és nem is váltunk el rosszban, de azért ajánlást nem hagytunk egymásnak az oldalon és talán így a legjobb mindenkinek.